Romkocsmák árnyékában
Miután a Terézvárosi Önkormányzat "áldásos" tevékenységének következtében az ottani vendéglátósok zömének elment a kedve és megszűnt a lehetősége a VI. kerületi szórakozó negyed kialakításától és kialakítására, a folyamat nyertese a VII. kerület lett, a tömeg ma már a Kazinczy utcán és környékén hömpölyög a Nagymező utca helyett.Gyorsan elterjedt a hír: Nyiss valamit a Kazinczy utcában, biztos a siker!
És lőn, kellemes kisebb-nagyobb és egész nagy kocsmák nyíltak az utcában, egyúttal éhes emberek tömegét is generálva, az elszaporodó fókák pedig természetesen odavonzották az eszkimókat is. Az egyik "eszkimó" a Wesselényi-Kazinczy sarkon nyitotta meg Grill&Chips névre hallgató helyét, napi menüt, a la carte ételeket és persze gyorsan bekapható falatokat kínálva hajnal 3-ig a betérőknek. A hely maga kellemes belső kialakítású, tartozik hozzá némi terasz, a fekvése ideális, mi kell még?
Szerintem már csak egyetlen dolog hiányzik, a konyha. Ami jót főz, gyorsan és nem túl drágán, hiszen ide nem emlékezetes élményeket gyűjteni tér be az ember, csak harapni valamit. Az étlap ennek tökéletesen meg is felel, én elkerülendő az éjszakai tumultust, egy napközbeni kóstolásra ugrottam be. A választás a névadó grill&chips-re esett, grill kolbászok, sült krumli, párolt káposzta, egyszerű és szinte elronthatatlan étel. Aztán persze jöhet a süti és az elmaradhatatlan cappuccino, első körre ez elég, de utóbbi kettő megrendelésével óvatosan kivártam, mint utóbb kiderült, helyesen.
Az ár 1090 forint -egy hambuger is ennyibe kerül ugyanott-, tehát a nem túl drágán rendben is volna, egy pipa a háromból meg is van. A gyorsan, na az nem sikerült, mintegy 15 percet kellett várakozni, azt mindenképpen sokallom. Sebaj, a jóra várni kell, lássuk azt a jót!
Nem ragozom, az étel botrányos volt. A meglehetősen kevés káposzta olyannyira savanyú volt, hogy gyakorlatilag romlottnak tűnt, viszont legalább némileg elnyomta a kolbászok igen rossz ízét. A sült krumpli tele volt héjjal, más összetevője pedig a tányérra rakott ételnek nem lévén, semmi nem tudta javítani az összbenyomást. Hogy helyes-e napközben egy olyan helyen ahol az a la carte ételeket 2300 forintos áron adják, műanyag tányérból. műanyag evőeszközökkel adni az ételt, arra szerintem persze "nem" a helyes válasz, de őszintén szólva a fogyasztásra felkínált valamit nem is nagyon lehet ételnek nevezni.
Miután a szomszéd asztalnál ülő, egy társasággal meglehetősen hangosan beszélő tulajdonos minden második kifejezése a "fine dining" volt, alig-alig sikerült megállni, hogy ne mutassak rá a tányéromon található valóság és a fine dining közötti szakadék méretére, de inkább süti és cappuccino nélkül elmenekültem. Ha szegény Végh Antal még élne és megírná a "Miért beteg a magyar konyha" című könyvét, a Grill&Chips joggal játszhatna benne főszerepet, ennyire rosszat a félresikerült tatai halászlevezés óta nem ettem. Kínjaimon ugyan némileg enyhített a nagyon kedves kiszolgáló hölgyek látványa, de a hely elkerülését erősen ajánlom mindenkinek.
